Számos kutató egyetért abban, hogy a keresztény egyháztörténelem Luther Márton óta legnagyobb hatású reformmozgalma zajlik napjainkban. A neopünlösdi-karizmatikus irányzathoz ma már világszerte több, mint hatszázmillió hívő tartozik, és ez a szám imnden évben több, mint tíz millióval gyarapszik. Ez a reformhullám számos országban alaposan átrajzolta a felekezeti térképet, és ezzel évszázadok óta megcsontosodott egyházakat is arra ösztönzött, hogy a megújulás lehetőségét keressék az ezredforduló küszöbén. A példátlan méretű növekedés felkeltette a világsajtó érdeklődését is, amely rendszeresen beszámol a néha már a pápai látogatásokat is meghaladó méretű, milliós tömegeket vonzó evangéliumi rendezvényekről.

Ahogy az a protestáns reformáció idején is jellemző volt, a siker a kritikusok számára ma is biztos megélhetési forrást biztosít. Az rlmúlt években több önjelölt vallásszakértő igyekezett teológiai ellenérveket fabrikálni a neopünlösdi-karizmatikus reformmozgalommal szemben. Írásaik azonban - a korai ellenreformátorokhoz hasonlóan - ritkán haladták meg a helyenként durvaságba hajló személyeskedések szintjét. Előszeretettel idézik Jézus szavait: " Senki ne csaljon meg titeket" - értve ezalatt mindenkit, aki az általuk képviselt tradícióval kapcsolatban reformok szükségességét meri említeni. Mivel ez a figyelmeztetés eredetileg éppen a reformok ellenzőivel szemben hangzott el, ma újra jogosnak tűnik a kérdés: kik is próbálják félrevezetni a többieket? A reformerek vagy a reformáció kritikusai?

A világszerte ismert amerikai teológus, Dr. Michael L. Brown ebben a könyvében pontról pontra nagyító alá veszi a kritikusok érveit - gyakran a klasszikus hitvédő reformerek szenvedélyes hangvételével. Ez a mű méltán tekinthető a modern apologetikus irodalom egyik klasszikusának.